~
Az állás ~
Reggel nagyon fájt fejem. Olyan érzésem volt,mintha
egy zombi lettem volna,aki elkapott valami vírust,és közben próbál élni,de
tudja,hogy halott. Valahogy így tudom leírni azt,hogy mennyire jól voltam. Egy
plédet kivettem a szekrényemből,és magam köré csavartam. A fejem volt az,amit
látni lehetett. Belebújtattam kicsi lábaim a maci papucsba,s lecsoszogtam a
lépcsőn. Az én szobám a harmadikon van,tehát ha fáj a fejem,akkor megszívom.
Nehéz lemenni. Nekem igen.
A konyhába érve éreztem a kávé illatát. A nyál összefutott a számba,és a spájzba mentem. Kivettem a hűtőből a tejet,és a vajat meg a szalámit,és kimentem a spájzból.
- Jó reggelt Picúrka! –adott bátyám a fejemre egy puszit.
- Reggelt langaléta. –adtam arcára egy puszit.
- Nem vagyok langaléta! –akadt ki.
- De igen.Kris,rád akaratomon kívül is fel kell néznem! –hadakoztam.
- Ne vitatkozz! –csípte meg oldalam.
- Én nem vitatkozom,csak elmagyarázom,hogy igazam van! –tettem csípőre kezeimet.
- Nők…-forgatta meg szemeit.
- Férfiak! –tettem ugyan úgy,és megreggeliztünk.
Elmosogattam,és felöltöztem. Bevettem egy fejfájásit,hátha segít. Kris elment dolgozni a fiúkhoz,és én a kanapéra kucorodtam,és TV-t néztem. Egyszer csak csörgött a telefonom. Talán 1 óra lehetett,és a TV-t gyorsan lehalkítottam,és felvettem a telefont.
- Igen? –nem tudtam ki az,nem volt név.
- Szia Xiara! –halottam meg régi barátom hangját.
- Chi Hoon! Nem ér rám hozni a frászt! –kuncogtam,és halottam hnagján,hogy boldog. –Miért hívtál fel,Gyagyásom?
- Lenne egy kérésem!
- Na mondd! –ültem fel a konyhapultra.
- Jó koreográfus vagy,és szeretném,ha egy bandánál lennél a kis táncos lábú királylány!
- Hoon,tudod,hogy szeretek táncolni,de egy banda nekem sok lenne.
- Xiara! Kérlek! –utálom,mikor bevágja ezt a „Kisgyerek vagyok” cukipofát.
Gondolkoztam. Chi Hoon a legjobb koreai barátom. Kris Őt fogadta el egyedül,szóval nincs más választásom.
- Benne vagyok! –sóhajtottam.
-Ez az! –örvendezett Hoon elég rendesen.
Elköszöntem tőle,és megegyeztünk,hogy ma eljön értem. Kris-t értesítettem mindenről,és örült,mert Ő is Koreába lesz,mert koncertezik. VIP jegyet szerez nekem,amiért még főznöm kell neki egy kis csípős marhahúsos steaket,de egye fene,az még mindig jobb,mintha rajtam lógna és csipkedné az oldalam.
A konyhába érve éreztem a kávé illatát. A nyál összefutott a számba,és a spájzba mentem. Kivettem a hűtőből a tejet,és a vajat meg a szalámit,és kimentem a spájzból.
- Jó reggelt Picúrka! –adott bátyám a fejemre egy puszit.
- Reggelt langaléta. –adtam arcára egy puszit.
- Nem vagyok langaléta! –akadt ki.
- De igen.Kris,rád akaratomon kívül is fel kell néznem! –hadakoztam.
- Ne vitatkozz! –csípte meg oldalam.
- Én nem vitatkozom,csak elmagyarázom,hogy igazam van! –tettem csípőre kezeimet.
- Nők…-forgatta meg szemeit.
- Férfiak! –tettem ugyan úgy,és megreggeliztünk.
Elmosogattam,és felöltöztem. Bevettem egy fejfájásit,hátha segít. Kris elment dolgozni a fiúkhoz,és én a kanapéra kucorodtam,és TV-t néztem. Egyszer csak csörgött a telefonom. Talán 1 óra lehetett,és a TV-t gyorsan lehalkítottam,és felvettem a telefont.
- Igen? –nem tudtam ki az,nem volt név.
- Szia Xiara! –halottam meg régi barátom hangját.
- Chi Hoon! Nem ér rám hozni a frászt! –kuncogtam,és halottam hnagján,hogy boldog. –Miért hívtál fel,Gyagyásom?
- Lenne egy kérésem!
- Na mondd! –ültem fel a konyhapultra.
- Jó koreográfus vagy,és szeretném,ha egy bandánál lennél a kis táncos lábú királylány!
- Hoon,tudod,hogy szeretek táncolni,de egy banda nekem sok lenne.
- Xiara! Kérlek! –utálom,mikor bevágja ezt a „Kisgyerek vagyok” cukipofát.
Gondolkoztam. Chi Hoon a legjobb koreai barátom. Kris Őt fogadta el egyedül,szóval nincs más választásom.
- Benne vagyok! –sóhajtottam.
-Ez az! –örvendezett Hoon elég rendesen.
Elköszöntem tőle,és megegyeztünk,hogy ma eljön értem. Kris-t értesítettem mindenről,és örült,mert Ő is Koreába lesz,mert koncertezik. VIP jegyet szerez nekem,amiért még főznöm kell neki egy kis csípős marhahúsos steaket,de egye fene,az még mindig jobb,mintha rajtam lógna és csipkedné az oldalam.
Az életem ezennel 180 fokos fordulatot vett. Hoon
eljött értem. A repülőgép még azon a napon odarepített minket. Korea teljesen
más,mint amire emlékeztem. Még mindig megilletődök a sok ember láttán,s
azon,hogy ennyien elférnek egy ekkora városban. Mintha egy hangya boly lenne.
Hoon elvitt a dormhoz,és a szívem valahol a torkomban dobogott. Nagyon féltem.
Mi van ha nem fogadnak be? Mi van,ha azt mondják,hogy inkább menjek el?
Aj…nincs még ötletem sem,hogy hogyan kezdjek neki. De mivel Hoon itt van és
segít,így nagy baj nem lehet.
Bementünk és a fiúk mind ránk figyeltek.
- Hali Skacok! –mosolygott Chi Hoon és lepacsizott a fiúkkal.
- Szeva ChiChi! –mosolyogtak a többiek,és egy gyönyörű lány lépett elő.
- Fiúk! Szegény megszeppent lánnyal már nem is törődtök? –karolta át vállaim a lány.
- Bocsi Noona! –sütötte le szemét mind.
- Na gyere Drága,megmutatom a szobád. Chi Hoon már mesélt rólad,de nem hittem,hogy ennyire szép vagy. –mosolygott,és egy szobában megálltunk.
- A nevem Xiara! –mutatkoztam be.
- EunMi! Én vagyok a fiúk stylelist-je!
- Akkor Te is itt laksz? –nem értettem.
- Igen,itt. De ne félj,nem eszünk meg! –mosolygott. –Ez a te ágyad! –mutatott az egyik ágyszerkezet felső ágyára.
Nem tudtam megszólalni. Nem tudom náluk mit szokás ilyenkor mondani. EunMi mindent megmutatott. A fiúkat is bemutatta és Mark nekem olyan ismerős volt. Fogalmam sincs,hogy honnan,de valahonnan mégis ismerős volt. Lehet csak hasonlít valakire,vagy csak egyszerűen túl gyorsan történt minden. Igen. Csak ez lehet a magyarázat mindenre.
Mark felett alszom,ami nekem nem igazán jó. Első perctől fogva,úgy nézett rám,mintha meg akarna ölni csupán a szemeivel. BamBam igazán szeret a másikon lógni és bosszantani,ezt már leszűrtem,és EunMi is elmondta,ha a lábamat fogva fogom magam után húzni a fiút ne lepődjek meg.
- Jackson és Te … -kezdtem el tapogatózni,mert Jackson úgy viselkedett,mintha EunMi és Ő együtt lennének.
- Nem,nem vagyunk együtt,nem tudom mi ez most nála. –vont vállat EunMi.
- Furcsák. –ültem le a kanapéra,és BamBam fejét ölembe tette,és a combom kezdte el bámulni.
- Óriás csecsemő! –röhögött JR.
- Ő az is. –mutogatott Jackson.
- Nekem te ismerős vagy. –kezdtem el gondolkozni. –Mintha már láttalak volna! –kezdtem még jobban gondolkozni.
- Talán egy filmben? –mászott az aurámba. Kezei térdén voltak,és úgy támasztotta magát,s Jackson és orra az enyémhez ért,s szemei akkorák voltak mint egy pingpong labda.
- Áhá! Már megvan! –csettintettem egyet!
- Na hol láttál?
- Tudod,van egy film a Star Wars!
- Igen?
- És te tiszta Yoda mester vagy!
Erre akkora nevetés tört ki,hogy majdnem szétesett a dorm. EunMi a hasát fogva nevetett,és BamBam legurult az ölemből,és a földet verve röhögött. JB próbálta leplezni,hogy röhögö,de azért elég rendesen felnyerített Ő is. Mindenki nevetett kivéve Jackson-t. Ő komolyarccal engem bámult.
- Ez nem volt vicces. –morgott és felfújta arcát.
- Szerintem a többiek jót nevettek!
- Lehet,de ne viccelj többet.
- Yoda! –röhögött Mark,és Jackson-t böködte.
- Még egyszer megböksz megöllek! –fogta meg a bökdöső fiú ujját.
- Elég már Yoda! –csapta tarkón YoungJae.
A fiúk egész álló nap Yoda-nak hívták Jackson-t. Nem akartam belőle ekkora felfordulást csinálni,de ez lett. Yoda azaz Jackson megbékélt a nevével,és a számítógépén írt valamit. Egy teával a kezemben ültem le mellé,és olvastam amit ír.
„Még mindig titok. Az én titkom. Az is marad,hiszen tudom,hogy neki is így jobb. Ha Ő boldog akkor én is…”
Nem értettem. E sorok tartamát képtelen volt feldolgozni az agyam. Jackson szerelmes? Na de kibe? EunMi? Nem! Az nem lehet! Szeretik egymást,ölni. De,akkor mégis csak van valami amit titkol. Nem mertem rákérdezni. Túl gyáva voltam,és a bátorságom inába szállt. Így hát bementem a szobánkba. Mark félmeztelenül ácsorgott és JR-t előtt feszengett.
- Aucs! Rosszkor jöttem! –fordultam sarkon,és kimentem. –Verd ki a fejedből! Verd ki a fejedből! Verd ki a fejedből! –ezt hajtogattam és lefejeltem BamBam-t.
- Mit kell kiverni,honnan? –nézett le rám.
- Á,semmi,csak rosszat láttam! –szorítottam össze szemeim.
- Szóval Mark vagy JR a szívbajt hozta rád,mi? –vonta fel egyik szemöldökét BamBam.
- Igen mint tudó Óriás csecsemő! –mosolyogtam.
A napomat azzal töltöttem,hogy a fiúk kérdéseire válaszoltam. Mikor születtél? Hol? Mi a hobbid? Mit szeretsz? Kedvenc szín stb. Mindenre válaszoltam,de este 11 körül,már fáradt voltam.
- Fürdés idő! –kiáltotta el magát JB mintha süketek lennénk.
- Öhm..szólok ha megsüketülök,de ha egyszer kétszer még így ordítasz mint akinek húzzák a haját,pár napon belül jelenteni fogom! –veregettem meg JB vállát,és a fürdőbe vonultam.
Letusoltam,és gondolkoztam. Jó ötlet volt belevágnom ebbe az egészbe? És…és mi van ha beleunok? Ha az életem ebbe roskad bele? Aj…most annyira rossz. A kezdetek mindig rosszak. Ezt már tudom. Ha Kris itt lenne…ajj már..nem tudok a lábamon megállni sose. Miért kell ennyire esetlennek lennem? Utálom magam ezért.
Kiléptem a zuhanykabinból,és a hajamat törölgettem. Egy törölközőt magamra csavartam,és eggyel pedig a hajamat törölgettem. Bementem a szobánkba,és Mark és JR ölték egymást.
- Szálljatok már le egymásról,fiúk! –szedtem le Markot JRről.
- De beszólogatott! –akadt ki Mark.
- Ne legyetek már ovisok! –forgattam meg szemeim,és a hajamat törölgettem.
- Xiara! –esett be az ajtón BamBam.
- Egen?
- Átjössz hozzánk kicsit? –nézett rám nagy boci szemekkel.
- Felöltözöm,és átsprintelek!
- Köszi! –elrohant BamBam,mintha valaki üldözné.
- Mindig ilyen? –néztem Markra és JRre.
- Az esetek többségében igen! –mosolyogtak.
- Öhm…elfordulnátok kerek 5 percre?
- Miért is? –húzodott Mark arcán egy elég perverz mosoly.
- Tudod te azt nagyon jól! Vagy inkább öltözzek a takaró alatt? Kicsi vagyok,megtehetem!
- Na jó,addig kimegyünk! –csípett oldalamba Mark.
Megugrottam. Nem szeretem ha bántalmazzák az oldalam. Érzékeny vagyok rá,és a nyakam is tiltott terület. Miután a fiúk kimentek,becsuktam mögöttük az ajtót és felöltöztem a pizsamámba. Egy melltartó,rá egy nagy póló ami még Kris Oppáé volt,de Ő kinőte. Egy francia bugyi,és egy rövidgatya. Nekem ez a nagy felszerelésem. Miután kész lettem egy hajgumit kerestem elő a táskámból,és mikor megtaláltam elkezdtem felkötni a hajam. Közben haladtam,mivel BamBam átszólított a másik szobába.
Mark,JR és YoungJae éppen pizzát ettek,és Mark alsó ajka leesett.
- Búúúú? –néztem rá nagy szemekkel.
- De jó lábaid vannak! –nyammogta.
- Egyél inkább! –forgattam meg szemeim,és BamBamhoz mentem.
- Megjött! –ugrált körbe BamBam és a vállaimat átkarolva húzott az ablakhoz.
- Mi? Mi? Mit csinálsz? –nem értettem mit akar. Ki akad dobni az ablakon,vagy mi?
BamBam becsukta a szoba ajtaját,és lekapcsolta a villanyt. Összerezzentem,ahogy a világosság megszűnt a szobába. Halottam a fiú lépteit,és éreztem,hogy karomon gyengéden simít végig. Egy csillagászati teleszkópot pillantottam meg,mikor elhúzta a függönyt. Szemeim kikerekedtek. Letérdeltem mellé.
- Csillagleső,ahogy én hívom. Szeretném megmutatni neked a csillagod! –suttogta,és elkezdett keresgélni a csillagok közt.
Milliónyi kis csillag tündökölt fent az égen,s világították meg a város sötét utcáit. A holdfénye is közre játszott. Gyönyörű volt még így is. Ablakon keresztül. BamBam abbahagyta a csillagok keresgélését,és én következtem. Belenéztem a „csillaglesőbe” és megláttam egy gyönyörű csillagot. Szám tátva maradt. Elvettem látókám a teleszkóptól és BamBamra vándorolt tekintetem.
- Az a Te csillagod! Rólad neveztem el! –mosolygott.
A holdfénye édes arcvonalait kiemelte,és szemeiben a csillagok fénye ragyogott. Közelebb ültem hozzá és megöleltem. Soha senki nem nevezett el rólam csillagot.
- Köszönöm BamBam. –suttogtam fülébe,és éreztem,ahogy bizonytalan kezei rásimulnak hátamra.
- Csillagot a csillagnak! –puszilt nyakamba,s dúdolt.
Elszakadtunk egymástól,és csak a puszta emberi szemmel néztük e gyönyörű összképet. A csillagok mind gyönyörűek voltak,és BamBam kedvessége csak szeretettel öntötte el szívem. Aztán BamBam egy idő után ásítozni kezdett. Észre se vette,hogy egy plédet terítek rá. Arcára egy puszit adtam,és visszamentem a saját szobánkba. Mindenki aludt már. A telefonomon megnéztem mennyi az idő. 02:17. Az nagyon jó. Alig voltunk el BamBam-al,és máris ennyi az idő? Aj…pedig még úgy néztem volna a csillagokat. De nem lehet. Az idő az repül,és JR horkolása nem épp előnyös,hogy elaludjak időben. Mark csak forgolódott,és motyogott. Édes volt. Felmásztam az ágyamra,és bevackoltam magam. Teknős leszek következő életemben,és sose jövök ki a házamból,csak ha enni akarok. Ez így lesz,remélem. Pilláimat a fáradság elkezdte lefelé nyomni,és az agyam kikapcsolt. Nem érzékeltem időt,csak a takaró melegét. Mély álom kerített hatalmába,egy kis JR horkolással körítve.
Bementünk és a fiúk mind ránk figyeltek.
- Hali Skacok! –mosolygott Chi Hoon és lepacsizott a fiúkkal.
- Szeva ChiChi! –mosolyogtak a többiek,és egy gyönyörű lány lépett elő.
- Fiúk! Szegény megszeppent lánnyal már nem is törődtök? –karolta át vállaim a lány.
- Bocsi Noona! –sütötte le szemét mind.
- Na gyere Drága,megmutatom a szobád. Chi Hoon már mesélt rólad,de nem hittem,hogy ennyire szép vagy. –mosolygott,és egy szobában megálltunk.
- A nevem Xiara! –mutatkoztam be.
- EunMi! Én vagyok a fiúk stylelist-je!
- Akkor Te is itt laksz? –nem értettem.
- Igen,itt. De ne félj,nem eszünk meg! –mosolygott. –Ez a te ágyad! –mutatott az egyik ágyszerkezet felső ágyára.
Nem tudtam megszólalni. Nem tudom náluk mit szokás ilyenkor mondani. EunMi mindent megmutatott. A fiúkat is bemutatta és Mark nekem olyan ismerős volt. Fogalmam sincs,hogy honnan,de valahonnan mégis ismerős volt. Lehet csak hasonlít valakire,vagy csak egyszerűen túl gyorsan történt minden. Igen. Csak ez lehet a magyarázat mindenre.
Mark felett alszom,ami nekem nem igazán jó. Első perctől fogva,úgy nézett rám,mintha meg akarna ölni csupán a szemeivel. BamBam igazán szeret a másikon lógni és bosszantani,ezt már leszűrtem,és EunMi is elmondta,ha a lábamat fogva fogom magam után húzni a fiút ne lepődjek meg.
- Jackson és Te … -kezdtem el tapogatózni,mert Jackson úgy viselkedett,mintha EunMi és Ő együtt lennének.
- Nem,nem vagyunk együtt,nem tudom mi ez most nála. –vont vállat EunMi.
- Furcsák. –ültem le a kanapéra,és BamBam fejét ölembe tette,és a combom kezdte el bámulni.
- Óriás csecsemő! –röhögött JR.
- Ő az is. –mutogatott Jackson.
- Nekem te ismerős vagy. –kezdtem el gondolkozni. –Mintha már láttalak volna! –kezdtem még jobban gondolkozni.
- Talán egy filmben? –mászott az aurámba. Kezei térdén voltak,és úgy támasztotta magát,s Jackson és orra az enyémhez ért,s szemei akkorák voltak mint egy pingpong labda.
- Áhá! Már megvan! –csettintettem egyet!
- Na hol láttál?
- Tudod,van egy film a Star Wars!
- Igen?
- És te tiszta Yoda mester vagy!
Erre akkora nevetés tört ki,hogy majdnem szétesett a dorm. EunMi a hasát fogva nevetett,és BamBam legurult az ölemből,és a földet verve röhögött. JB próbálta leplezni,hogy röhögö,de azért elég rendesen felnyerített Ő is. Mindenki nevetett kivéve Jackson-t. Ő komolyarccal engem bámult.
- Ez nem volt vicces. –morgott és felfújta arcát.
- Szerintem a többiek jót nevettek!
- Lehet,de ne viccelj többet.
- Yoda! –röhögött Mark,és Jackson-t böködte.
- Még egyszer megböksz megöllek! –fogta meg a bökdöső fiú ujját.
- Elég már Yoda! –csapta tarkón YoungJae.
A fiúk egész álló nap Yoda-nak hívták Jackson-t. Nem akartam belőle ekkora felfordulást csinálni,de ez lett. Yoda azaz Jackson megbékélt a nevével,és a számítógépén írt valamit. Egy teával a kezemben ültem le mellé,és olvastam amit ír.
„Még mindig titok. Az én titkom. Az is marad,hiszen tudom,hogy neki is így jobb. Ha Ő boldog akkor én is…”
Nem értettem. E sorok tartamát képtelen volt feldolgozni az agyam. Jackson szerelmes? Na de kibe? EunMi? Nem! Az nem lehet! Szeretik egymást,ölni. De,akkor mégis csak van valami amit titkol. Nem mertem rákérdezni. Túl gyáva voltam,és a bátorságom inába szállt. Így hát bementem a szobánkba. Mark félmeztelenül ácsorgott és JR-t előtt feszengett.
- Aucs! Rosszkor jöttem! –fordultam sarkon,és kimentem. –Verd ki a fejedből! Verd ki a fejedből! Verd ki a fejedből! –ezt hajtogattam és lefejeltem BamBam-t.
- Mit kell kiverni,honnan? –nézett le rám.
- Á,semmi,csak rosszat láttam! –szorítottam össze szemeim.
- Szóval Mark vagy JR a szívbajt hozta rád,mi? –vonta fel egyik szemöldökét BamBam.
- Igen mint tudó Óriás csecsemő! –mosolyogtam.
A napomat azzal töltöttem,hogy a fiúk kérdéseire válaszoltam. Mikor születtél? Hol? Mi a hobbid? Mit szeretsz? Kedvenc szín stb. Mindenre válaszoltam,de este 11 körül,már fáradt voltam.
- Fürdés idő! –kiáltotta el magát JB mintha süketek lennénk.
- Öhm..szólok ha megsüketülök,de ha egyszer kétszer még így ordítasz mint akinek húzzák a haját,pár napon belül jelenteni fogom! –veregettem meg JB vállát,és a fürdőbe vonultam.
Letusoltam,és gondolkoztam. Jó ötlet volt belevágnom ebbe az egészbe? És…és mi van ha beleunok? Ha az életem ebbe roskad bele? Aj…most annyira rossz. A kezdetek mindig rosszak. Ezt már tudom. Ha Kris itt lenne…ajj már..nem tudok a lábamon megállni sose. Miért kell ennyire esetlennek lennem? Utálom magam ezért.
Kiléptem a zuhanykabinból,és a hajamat törölgettem. Egy törölközőt magamra csavartam,és eggyel pedig a hajamat törölgettem. Bementem a szobánkba,és Mark és JR ölték egymást.
- Szálljatok már le egymásról,fiúk! –szedtem le Markot JRről.
- De beszólogatott! –akadt ki Mark.
- Ne legyetek már ovisok! –forgattam meg szemeim,és a hajamat törölgettem.
- Xiara! –esett be az ajtón BamBam.
- Egen?
- Átjössz hozzánk kicsit? –nézett rám nagy boci szemekkel.
- Felöltözöm,és átsprintelek!
- Köszi! –elrohant BamBam,mintha valaki üldözné.
- Mindig ilyen? –néztem Markra és JRre.
- Az esetek többségében igen! –mosolyogtak.
- Öhm…elfordulnátok kerek 5 percre?
- Miért is? –húzodott Mark arcán egy elég perverz mosoly.
- Tudod te azt nagyon jól! Vagy inkább öltözzek a takaró alatt? Kicsi vagyok,megtehetem!
- Na jó,addig kimegyünk! –csípett oldalamba Mark.
Megugrottam. Nem szeretem ha bántalmazzák az oldalam. Érzékeny vagyok rá,és a nyakam is tiltott terület. Miután a fiúk kimentek,becsuktam mögöttük az ajtót és felöltöztem a pizsamámba. Egy melltartó,rá egy nagy póló ami még Kris Oppáé volt,de Ő kinőte. Egy francia bugyi,és egy rövidgatya. Nekem ez a nagy felszerelésem. Miután kész lettem egy hajgumit kerestem elő a táskámból,és mikor megtaláltam elkezdtem felkötni a hajam. Közben haladtam,mivel BamBam átszólított a másik szobába.
Mark,JR és YoungJae éppen pizzát ettek,és Mark alsó ajka leesett.
- Búúúú? –néztem rá nagy szemekkel.
- De jó lábaid vannak! –nyammogta.
- Egyél inkább! –forgattam meg szemeim,és BamBamhoz mentem.
- Megjött! –ugrált körbe BamBam és a vállaimat átkarolva húzott az ablakhoz.
- Mi? Mi? Mit csinálsz? –nem értettem mit akar. Ki akad dobni az ablakon,vagy mi?
BamBam becsukta a szoba ajtaját,és lekapcsolta a villanyt. Összerezzentem,ahogy a világosság megszűnt a szobába. Halottam a fiú lépteit,és éreztem,hogy karomon gyengéden simít végig. Egy csillagászati teleszkópot pillantottam meg,mikor elhúzta a függönyt. Szemeim kikerekedtek. Letérdeltem mellé.
- Csillagleső,ahogy én hívom. Szeretném megmutatni neked a csillagod! –suttogta,és elkezdett keresgélni a csillagok közt.
Milliónyi kis csillag tündökölt fent az égen,s világították meg a város sötét utcáit. A holdfénye is közre játszott. Gyönyörű volt még így is. Ablakon keresztül. BamBam abbahagyta a csillagok keresgélését,és én következtem. Belenéztem a „csillaglesőbe” és megláttam egy gyönyörű csillagot. Szám tátva maradt. Elvettem látókám a teleszkóptól és BamBamra vándorolt tekintetem.
- Az a Te csillagod! Rólad neveztem el! –mosolygott.
A holdfénye édes arcvonalait kiemelte,és szemeiben a csillagok fénye ragyogott. Közelebb ültem hozzá és megöleltem. Soha senki nem nevezett el rólam csillagot.
- Köszönöm BamBam. –suttogtam fülébe,és éreztem,ahogy bizonytalan kezei rásimulnak hátamra.
- Csillagot a csillagnak! –puszilt nyakamba,s dúdolt.
Elszakadtunk egymástól,és csak a puszta emberi szemmel néztük e gyönyörű összképet. A csillagok mind gyönyörűek voltak,és BamBam kedvessége csak szeretettel öntötte el szívem. Aztán BamBam egy idő után ásítozni kezdett. Észre se vette,hogy egy plédet terítek rá. Arcára egy puszit adtam,és visszamentem a saját szobánkba. Mindenki aludt már. A telefonomon megnéztem mennyi az idő. 02:17. Az nagyon jó. Alig voltunk el BamBam-al,és máris ennyi az idő? Aj…pedig még úgy néztem volna a csillagokat. De nem lehet. Az idő az repül,és JR horkolása nem épp előnyös,hogy elaludjak időben. Mark csak forgolódott,és motyogott. Édes volt. Felmásztam az ágyamra,és bevackoltam magam. Teknős leszek következő életemben,és sose jövök ki a házamból,csak ha enni akarok. Ez így lesz,remélem. Pilláimat a fáradság elkezdte lefelé nyomni,és az agyam kikapcsolt. Nem érzékeltem időt,csak a takaró melegét. Mély álom kerített hatalmába,egy kis JR horkolással körítve.
